A biztonsági övvel az égből zuhanó székhez kötve a 17 éves Juliane Koepke arra gondolt, miközben a 3000 méterrel alatta elterülő földet nézte: „Ezek a perui erdő fái fentről szinte úgy néznek ki, mint a brokkoli.” A Juliane Koepke hihetetlen túléléséről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a bizarr, szinte abszurd gondolat villant át az agyán abban a pillanatban, amikor a LANSA 508-as járatának roncsai felé zuhant a perui Amazonas felett, 1971 decemberében. A karácsonyi időszakban történt tragédia során egy villámcsapás okozta a repülőgép kettétörését, több ezer méter magasan. Juliane, aki az egyetlen túlélő volt a 92 utas és személyzet közül, döbbenten szembesült azzal, hogy a dzsungel borította táj már nem csak egy távoli látvány, hanem a valóság, ahova érkezni fog.
Miután valamilyen csoda folytán túlélte a több ezer méteres zuhanást, Juliane súlyos sérülésekkel, de élve landolt a sűrű esőerdőben. Törött kulcscsonttal és számos zúzódással kellett szembenéznie a dzsungel könyörtelen valóságával, ahol a mérges kígyók és rovarok jelentették az azonnali veszélyt. A fiatal lány, akit apja, egy neves zoológus, korábban megtanított az erdő túlélési praktikáira, tudta, hogy a víz nyomát követve juthat el a civilizációhoz. Hihetetlen akaraterővel és elszántsággal vágott neki a reménytelennek tűnő útnak, mely során tizenegy napon át küzdött az életéért a vadon mélyén, bizonyítva az emberi szellem ellenálló képességét.

1 hónappal ezelőtt
20

Angol (US) ·
Magyar (HU) ·