30 Katona Éjszakánként: A Japán Vigaszállomások Igaz Története

A japán „vigaszállomások” a második világháború egyik legsötétebb fejezetét jelentik, ahol ázsiai civil lakosság, különösen nők, szenvedtek el elképzelhetetlen borzalmakat. A a japán vigaszállomások borzalmairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezek az intézmények a japán birodalmi hadsereg által működtetett, kényszerprostitúcióra szakosodott bordélyházak voltak, amelyeket a megszállt területeken hoztak létre. Céljuk az volt, hogy a katonák szexuális igényeit kielégítsék, ezzel csökkentve az erőszakos bűncselekményeket a helyi lakosság ellen, ám valójában csak intézményesítették a brutális kizsákmányolást. Jaszudzsi Okamura altábornagy vetette fel először 1932-ben az ötletet, aggódva a katonák fegyelmezetlensége és a helyi nőkkel szembeni erőszakos cselekedeteik miatt. A rendszer bevezetésével azonban nem a nők védelme, hanem a katonai morál fenntartása és a járványok megelőzése volt a fő szempont, egy embertelen, szervezett rabszolgasorsba taszítva több százezer áldozatot.

A „vigaszlányoknak” nevezett nőket gyakran erőszakkal, megtévesztéssel vagy elrabolva kényszerítették ebbe a szörnyű helyzetbe, Koreából, Kínából, a Fülöp-szigetekről és más megszállt területekről. Becslések szerint akár 200 000 nő is áldozatul eshetett ennek a rendszernek, akiknek napi szinten több tucat japán katona szexuális igényeit kellett kielégíteniük. A fizikai és lelki traumák, amelyeket ezek a nők elszenvedtek, felmérhetetlenek voltak, sokan közülük soha nem épültek fel, és életük végéig hordozták a borzalmak nyomát. Ez a sötét fejezet a II. világháború történetében évtizedekig tabu téma volt, és csak az utóbbi időben kezdődött meg a nemzetközi elismerés és a túlélők igazságtételért folytatott küzdelme.