Az áram nem ott folyik! Így vallott kudarcot az első transzatlanti kábel

Még az iskolából tudjuk, hogy az elektromosság a vezetőben nem más, mint az elektronok rendezett mozgása. A az áram viselkedésének tévedéséről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a leegyszerűsített magyarázat azonban gyakran elfed egy sokkal komplexebb valóságot, különösen extrém körülmények között, vagy hosszú távolságú jelátvitel esetén. Amikor 1858-ban lefektették az első transzatlanti távírókábelt, a mérnökök is hasonlóan gondolkodtak, a sikert csupán a rézvezető ellenállásának minimalizálásában látva. Nem számoltak azonban azzal a fizikai ténnyel, hogy az elektromos energia valójában nem *a vezetékben*, hanem *a vezeték körüli elektromágneses térben* terjed, és a kábel kapacitív és induktív tulajdonságai kulcsfontosságúak.

Ez a téveszme vezetett az első transzatlanti távírókábel katasztrofális kudarcához, hiszen a jelátvitel minősége messze elmaradt a várttól. A kezdeti próbálkozások során a jelek annyira gyengék és lassúak voltak, hogy szinte használhatatlanná vált a kommunikáció a két kontinens között. A mérnökök, felismerve a problémát, de még nem értve annak gyökerét, megpróbálták nagyobb feszültséggel kompenzálni a jelveszteséget, ami végül tönkretette a kábelt. Ebből a keserű tapasztalatból azonban rengeteget tanult a tudomány, ami alapjaiban változtatta meg az elektromosság és a távközlésről alkotott képünket, megalapozva a jövőbeli sikeres projekteket és a modern kommunikáció fejlődését.