A befalazás valóban az egyik legkegyetlenebb és legembertelenebb kivégzési mód volt a történelem során. A középkori befalazás rémisztő okairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a brutális büntetési forma elsősorban a középkorhoz köthető, bár gyökerei korábbra is visszanyúlhatnak. Az elítéltet élve falazták be, hagyva, hogy lassan éhen haljon vagy megfulladjon, ami felfoghatatlan szenvedést okozott. Ez a módszer nemcsak fizikai, hanem extrém pszichológiai kínzást is jelentett, hiszen az áldozat tudatában volt sorsának. A középkori jogrendszerben a befalazás gyakran az árulás, a házasságtörés vagy a különösen súlyos bűncselekmények büntetése volt.
A befalazás áldozatai gyakran olyan személyek voltak, akik megsértették a közösség vagy az egyház alapvető erkölcsi és jogi normáit. Néhol apácákat és szerzeteseket sújtottak ezzel a büntetéssel, akik megszegték fogadalmaikat, különösen a szüzességi fogadalmat. A hűtlenséggel vádolt asszonyok és a gyilkosságért elítélt bűnözők is gyakran erre a szörnyű sorsra jutottak. Ez a kegyetlen halálnem szimbolikus jelentőséggel is bírt: az elítéltet szó szerint elvágták a világtól, bezárva egy élve temetett sorsba. A büntetés célja nem csupán az egyén megbüntetése volt, hanem a társadalom többi tagjának elrettentése is a hasonló vétkektől, fenntartva a rendet és a félelmet.

1 hónappal ezelőtt
22

Angol (US) ·
Magyar (HU) ·