Medúza valódi története: Miért szenvedett a legszebb nő?

Medúza, a görög mitológia egyik legismertebb alakja, eredetileg gyönyörű halandó papnő volt Athéné templomában. Fátyolos tekintete és lenyűgöző szépsége miatt sokan rajongtak érte, sőt, istenek is megkívánták. Sorsa azonban tragikus fordulatot vett, amikor Poszeidón, a tenger istene megbecstelenítette a szentély falai között. Athéné, a harag és a bosszú istennője büntetésül nem Poszeidónt, hanem Medúzát sújtotta szörnyű átokkal, ezzel megfosztva őt minden korábbi vonzerejétől. Ez a kegyetlen átalakulás nem csupán fizikai szenvedést jelentett számára, hanem örökké tartó magányra és rettegésre kárhoztatta.

A korábbi vonzó papnőből egy szörnyeteg lett, akinek haját mérges kígyók alkották, és akinek tekintete minden élőlényt kővé változtatott. Ez a borzalmas képesség, mely egykor a szépségéért vágyott nőt most elrettentő lénnyé tette, teljes elszigeteltségbe kényszerítette őt. Medúza élete folyamatos menekülés és magány volt, hiszen mindenki, aki valaha is a közelébe került, halálra volt ítélve, akaratlanul is áldozatává vált. Az irónia az volt, hogy a szépség, amiért egykor imádták, most az átka lett, és a vágy, amit kiváltott, gyűlöletté és rettegéssé alakult körülötte. Végül Perszeusz, a hős ölte meg, de története még évezredekkel később is arra emlékeztet, hogy a külső csillogás mögött gyakran mély fájdalom és igazságtalanság rejlik.