Szovjet szokás: Miért borították ruhával a tévéképernyőket?

A Szovjetunió idején szinte minden nappaliban egy hasonló „dekorációs” elemmel találkozhattunk: a tévével, amelyet egy terítő – kötött, csipkés vagy egyszerűen csak szövet – borított. A a tévétakarás rejtélyes okairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a furcsa szokás, mely elsőre csak esztétikai megfontolásnak tűnhet, valójában mélyebb kulturális és technológiai okokkal magyarázható. A korabeli televíziók drága és értékes berendezéseknek számítottak, melyek védelme kiemelt fontosságú volt a háztartások számára. Ennek a gyakorlatnak számos oka volt, a por elleni védelemtől kezdve, az elektronika megóvásán át, egészen a babonás hiedelmekig, melyek a képernyő üresen hagyásához kapcsolódtak.

A tévékészülékek technológiája akkoriban még kezdetlegesebb volt, mint napjainkban, így a por és a közvetlen napfény károsíthatta az érzékeny alkatrészeket és a képcsövet. Egy új tévé beszerzése komoly anyagi terhet jelentett, ezért az emberek mindent megtettek, hogy meghosszabbítsák a már meglévő készülékek élettartamát. Ezen túlmenően, a takaró egyfajta státuszszimbólumként is funkcionált, jelezve a gondos háziasszony odafigyelését és a lakás rendezettségét. Így tehát a tévéképernyők ruhával való letakarása nem csupán egy egyszerű szokás volt, hanem egy komplex kulturális jelenség, amely mélyen gyökerezett a Szovjetunió mindennapi életében és értékeiben.