Volt egyszer egy Mexikó: Johnny Depp és a trilógia leggyengébb láncszeme

Eljött az ideje, hogy megemlékezzünk Robert Rodriguez ikonikus Mexikó-trilógiájának utolsó darabjáról, a Volt egyszer egy Mexikó című filmről, amely 2003-ban zárta le El Mariachi és Desperado történetét. Ez a visszatekintő filmkritika mélyebben boncolgatja, miért is vált ez a rész a hármas legmegosztóbb tagjává a rajongók körében. Bár a film látványos akciójelenetekkel, Rodriguez védjegyévé vált stílusjegyekkel és rendkívül neves szereplőgárdával operál, mégis sokan érzik úgy, hogy a trilógia korábbi darabjainak mélységét és koherenciáját nem sikerült megismételnie. A produkció már az első pillanatoktól kezdve egyértelművé teszi, hogy egy eltérő hangvételű, ám mégis jellegzetesen Rodriguez-es alkotásról van szó.

A Volt egyszer egy Mexikó egyik legkiemelkedőbb, mégis vitatható aspektusa Johnny Depp alakítása Sands különc CIA-ügynök szerepében, aki csont nélkül ellopja a show-t mindenki, még a főhős Antonio Banderas elől is. Depp karaktere annyira karizmatikus és emlékezetes, hogy szinte háttérbe szorítja a cselekményt, és a nézők figyelmét túlságosan is magára vonja. Ez a mellékalak dominanciája sajnos hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy a film elveszíti fókuszát, és a főszereplő, El Mariachi történetének súlya elhalványul a kaotikus, ám kétségkívül szórakoztató mellékszálak között. Annak ellenére, hogy a film vizuálisan lenyűgöző és akcióban gazdag, a narratív koherencia hiánya és a mellékszereplő túlzott ragyogása miatt a Volt egyszer egy Mexikó végül a Mexikó-trilógia leggyengébb láncszemeként vonul be a filmtörténelembe, ami sok rajongó számára keserű szájízt hagyott.