A modern értelemben vett plázázás kétségkívül a kapitalista fogyasztói társadalom terméke, ám a jelenség gyökerei mélyebbre nyúlnak. Már a szocialista érában is létezett a közösségi vásárlás, a kikapcsolódás és a 'nézelődés' élménye, még ha nem is neveztük így. A Skála Metró Áruház Budapesten például pontosan ilyen funkciót töltött be: nem csupán egy bevásárlóközpont volt, hanem egyfajta társadalmi tér. Itt gyűltek össze az emberek, hogy megcsodálják a ritka árukat és belekóstoljanak egy másfajta világba.
A hiánygazdaság mindennapi valóságában a Skála egyedülálló 'nyugati oázisként' tündökölt, ahol a választék és a minőség egészen más szintet képviselt. Ezen áruházak polcain gyakran megjelentek olyan termékek, amelyek máshol elérhetetlenek voltak, így a vásárlás valóságos kincsvadászattá vált. Az emberek nem csak az áruért, hanem a hangulatért és az egyedülálló élményért is felkeresték; a Skála egyfajta reménysugarat jelentett a szürke hétköznapokban. Ez a jellegzetes bevásárlási kultúra mélyen beépült a korabeli társadalom mindennapjaiba, és máig nosztalgikus emlékként él az idősebb generációkban.