Galgóczi Erzsébet: Másság és önelfogadás drámája a Kádár-korban

Galgóczi Erzsébet, a Kádár-korszak egyik legjelentősebb írónője, élete jelentős részében súlyos belső küzdelmekkel viaskodott. A szocialista Magyarországon, ahol a normáktól való eltérés gyakran megbélyegzéssel járt, Galgóczi a mássága miatt érzett feszültséggel élt. Éveken át tartó önmarcangoló időszakot élt meg, mielőtt művészi erejét teljesen kibontakoztathatta volna. Ez a személyes dráma mélyen befolyásolta alkotói munkásságát, és művein keresztül is tükröződött.

A „Legyek hisztériás idegroncs?” című önironikus kérdés, melyet sokan emlegetnek vele kapcsolatban, jól illusztrálja azt a lelkiállapotot, amiben hosszú ideig élt. Az írónőnek nemcsak a saját identitásával kellett megbékélnie, hanem a korszellem elvárásaival is szembe kellett néznie. Műveiben, mint például a „Vidravas” vagy a „Két férfi a házban”, gyakran boncolgatta a társadalmi igazságtalanságok és a személyes szabadság korlátainak témáját. Galgóczi Erzsébet végül elismert alkotóvá vált, akinek bátorsága és őszintesége máig példaértékű, és rávilágít a Kádár-kor rejtett feszültségeire.